Óvoda és iskola kezdés, avagy vissza a megszokott kerékvágásba anyai szemmel

“Neked mit adott ez a nyár? Mivel lett gazdagabb a lelked? És a gyermekedé?Megtettetek mindent,amit beterveztetek a mögöttetek hagyott hónapokban? Eljutottatok azokra a helyekre, programokra, ahová vágytatok? Feltöltődött a lelketek, szárnyaltak az érzéseitek az együtt töltött idő alatt?

Oly sok kérdés az,amit még fel lehetne tenni, ami még válaszra vártat….de egy biztos: minden egyes nyár eltelte hoz egy következő tanévkezdést, egy következő lépcsőfokot csemetéink életében. Minden anya inkább még otthon pátyolgatná gyerkőcét ahelyett, hogy az intézmény 4 fala közé dugja a hét minden napján. Én szívem mélyén biztos ezt választanám, de sajnos a szeptemberi tanévkezdés alól mi sem vagyunk kivételek. Mögöttünk 2,5 hónap boldogság, nyaralás, “addig alszunk,ameddig szeretnénk”napok….
Tudom, a tanévkezdés sokaknak  inkább megkönnyebbülés, mert nem kell felügyeletet keresni a 6 hetes szünetre a gyerkőc mellé, nem kell egyik nagyszülőtől a másikig rohanni vele 🙁 már ahol még vannak nagyszülők) vagy tömérdek pénzt  táborokra kiadni.
Vissza kerül minden a megszokott kerékvágásba: reggel x időben kelés, gyors reggeli és “igyekezz már fiam, mert elkések” mondatok. Beindul a rohanás, a kapkodás, a reggeli városi dugó……de ami kicsit azért vigasztal: hogy az én  fiam szeret óvodába járni, szeretni a pedagógusokat, a játszó pajtásokat.
Tudom, hogy “jó helyen van”, hisz tanul, fejlődik,korlátozzák ugyan, de a saját határian belül. Lecsendesedünk, mi is szülők, hogy ismét a saját dolgunkkal tudjunk foglalkozni, a munkahelyi elvárásoknak ismét eleget tudjunk tenni.
Délután pedig jöhet a megszokott kérdések zöme : “mi volt az oviban/suliban, mi volt az ebéd, mit tanultatok ma”? És ha szerencsém van még hallok is valami újat hazafelé sétálva.Igen , sétálva, mert nekünk ez a fél óra, míg hazaérünk, olyan “mi idő”, amikor kicsit még egymásra figyelve mondjuk el a napi történéseket.
Ilyenkor már az se érdekel igazából, hogy esik vagy fúj, csak hallgatom a gyermekem csicsergő, élményekkel tele szőtt kis történeteit  míg hazaérünk.
Minden nap megbizonyosodok arról, hogy valamit csak jól csinálunk, mert a gyermekem mer mindent elmondani,mer őszinte lenni velünk, megbízik bennünk.
Egy életre szóló szövetség ez szülő és gyermek között, mely kihatással van az előttünk álló évekre is 🙂
Lassan felnőnek. Vagy inkább gyorsan? Egy pillant műve az egész gyerekkor, az életünk.
Kezdjük hát a következő évünket, de mikor is? Már hétfőn, augusztus 27-én  várják az ovisokat megszokott intézményeik. A sulisoknak pedig van egy jó hírem. Ti még ráértek szeptember 3-ig, nektek akkor fog megszólalni a reggeli csengő!
Van még pár szuper nap Nektek addig 🙂 Érezzétek  a nap sugarait, szívjátok még be a nyári levegő illatát  🙂 “
Nagyné Barbara

Hirdetés






%d blogger ezt szereti: