Tanárnő, csak egy dolgot (ne) kérdezzen!

Újra tömve vannak a buszok, jobban fogy a kakaós csiga és kicsit hangosabbak a reggelek.
Elkezdődött! Tömegesével töltődtek fel a közösségi oldalakra a szünidőt megszakító szép ruhás képek, mivel ha, nincs róla egy kora reggeli bejegyzés, még azt hiszik az ismerősök, hogy a csemete megszakította tanulmányait.
Az iskola előtti hét a szünidőtől elváláson felül, azért izgalmakkal teli. Találkozás a rég nem látott osztálytársakkal, az új tolltartó illata és még az idegesítő padtárs is hiányzik. A csengő keserves berregése az osztályterembe parancsolja a zajos kis csapatot.
Megérkezik a tanárnő, aki egy mozdulattal törli le a júniusban táblán hagyott vakáció feliratot.
A hangulat egy csapásra szigorúbbá válik, de a rutinos pedagógus nem a szintfelmérő dolgozatok kiosztásával kezdi az iskola legelső napját, hanem széles mosollyal érdeklődik a nyári élmények felől, szépen sorjázva a padokban ülőket.

A nyári emlékek
Pistike, Andersent meghazudtoló mesébe kezd, hogy Mauritiuson olyan gyors a motorcsónak, mint egy versenyautó, a szállodai szoba kényelmes, és bár a jakuzzi jobb, mint az otthoni, de a wifi lassabb. Levegővétel nélkül hosszasan számol be az élményekről, amit a szünidő elején kapott Iphone-nal készített képekkel prezentál a hallgatóság számára.
A következő kislány az Olaszországban töltött hétről tart élménybeszámolót. A pizza finom, a torony tényleg ferde és van olyan város, ahol busz helyett csónakokkal közlekednek az ott lakók.
Az csoport következő szószólója büszkén meséli, hogy Egyiptomban meglett az ezredik feliratkozója a tengeri malacáról szóló Youtube csatornáján, nagyon meleg volt, alig vártam, hogy újra a gép elé ülhessek zárta rövidre a turisztikai összefoglalót.
Azonban van az osztályban olyan is, aki még a lábujját is keresztbe téve várja, hogy kicsengessenek, mielőtt rá kerül a sor. Bizony ő az, akinek nem jutott fényűző nyaralás, akinek a ruhája kevesebbe került, mint a tanárnő havi fizetése, akinek nemhogy mobiltelefon, de még megtöltött uzsonnás doboz sem jutott.

Ne a múltról, a jövőről kérdezzen!
Kedves Tanárnő! Gondoljon bele, hogy milyen érzés lehet egy olyan kisembertől nyári élményeket kérni, akinek az élet alapvetően mindennapi örömöket sem ad. Mennyivel érezheti magát kevesebbnek az, aki a nyarat nem egy távol keleti országban, hanem a lakótelepi játszótéren töltötte.
Ön azonban eluralkodhat ezeknek a gyerekeknek a kínos hallgatásán. Tehet azért, hogy ők is várják az iskola első napján feltett kérdést. Egy dologra figyeljen oda, és ezzel szárnyakat fog adni, azoknak is, akiknek az élet egyelőre csak tartogatja a jobbat. Intelligensen és haladó szellemben álljon azokhoz a társadalmi különbségekhez, amik elszakítják a gyerekeket a valóságtól
Ne az elmúlt idő impulzusait kérje számon rajtuk, hanem azokat a jövőbeli terveket, amiben szegény és tehetősebb egyaránt egyenlő.

 

 

írta: Keszthelyi Zoltán

Hirdetés






%d blogger ezt szereti: