Felháborító

Ma reggel komoly elhatározásra jutottam,elmegyek a boltba. Már megbántam.

Van a belvárosban egy non-stop bolt,benne egy kedvesnek nem nevezhető eladó lány.

Ahogy közeledtem az üzlethez messziről hallani lehetett a zenèt. Èn naivan azt remèltem, hogy nem a boltból jön, tèvedtem. A boltba belèpve olyan mulatós zene fogadott mintha valami falunapon lettem volna. Az ember a saját hangját se hallotta. Gondoltam hamar összeszedem a vásárolni való dolgaimat. Sajnos az egyik tètelt nem találtam, vártam hogy majd valamelyik eladó oda jön ,és megkérdezi hogy segíthet e? Megint naiv voltam ,sehol senki. Pár perc keresgèlès után megtaláltam amit kerestem.
Irány a kassza,gyorsan fizetek és eltünnök a falunapi vásárlók ami Debrecen belvárosában van.
A kedvesnek nem nevezhető eladó lány elkezdi beütni a kasszába a tèteleket. Természetesen a “zene” mèg mindig üvölt a lány mögül. Bátran megszólitom hogy szeretnèk egy szatyrot is, válasz nagyon egyszerű volt :
MI?
Megpróbáltam hangosabban kèrni egy szatyrot.
A válasz:
MI VAN?
Ezen  a ponton elvesztettem èn is a nyugodtságomat. Mondtam neki:
Ha lejjebb vennèd a zenèt akkor hallanád amit kèrek.
A válasz:
Mit gondolsz te magadról, hogy te parancsolgatsz nekem.
Természetesen ezt is flegmán
Erre èn :
Ha te az èn boltomban dolgoznál már pakolnád a cuccaidat.
Erre megkaptam a szatyrot, gyorsan fizetem ès eljöttem a boltból. Soha többet be nem teszem a lábam ide.
Lehet èn vagyok a hülye, de nem èrtem ,hogy az ilyen emberek mit keresnek a pult mögött. Az biztos hogy a munkaerő hiány bevonza az ilyen embereket.

Hirdetés






%d blogger ezt szereti: