A hálátlanok karácsonya

Már egy jó ideje tendencia az, hogy a karácsony „minőségét” a fa alatt található ajándékok értékében mérjük. Emlékszem régen a szülői tanítás alapköve volt, hogy mindegy milyen meglepetés lapult a csomagban, sokkal fontosabb volt, hogy együtt van a család, nincs rohanás és minden karácsonyi perc arany betűvel szerepelt az emlékkönyvben.

Az érték a mérték
A mai kor karácsonya teljesen másképp összpontosul az emberekben. A gyerek ordít, ha az iPhone nem 128 gigás, anya egészen január közepéig bosszús, ha a Jézuska nem cserélte le a teljes évi ruhatárát, de nem valami filléres márkajelzésű leértékelt kollekcióra, hanem a Grammy-díj átadó celebjei által viselt darabok csúcsmodelljeire.
Apa már azzal is elégedett, ha pozitív volt a hitelbírálat és bár fáradtan, mégis elégedetten szerelheti fel a jelenleg kapható legnagyobb képernyőátmérőjű televíziót a falra. Talán az egészben a legrosszabb nem a nagyravágyás és a mértéktelen költekezés, hanem azok az elmulasztott pillanatok, amitől a karácsony egy kicsit mindig is több volt a többi ünnepnél.
A reklámok, a multik nagyüzemben, már hónapokkal korábban elkezdik injektálni az emberekbe a karácsony szellemét. Októberben már vigyázban állnak a csokimikulások, novemberben megszólal a Jingle Bells, decemberre már avasodik a zselé a szaloncukorban és éppen mire az ünnepi hangulatnak körül kéne ölelni minket, bár körül ölel, de már sokkal inkább fojtogat. A hónapokon át tartó rohangálás, ajándékvadászat következtében egyszerűen elfáradunk karácsonyig. Ez az egyébként örömtelinek titulált várakozási idő megváltozott, és sokkal inkább túl, mint átélni szeretjük. Ebből kifolyólag, olyan pótolhatatlan és jelentőségteljes komponenseiről feledkezünk meg a karácsonynak, aminek hiányában az sosem lesz egész.

35 nem fogadott hívás
Ez a gusztustalan megalomán világ még arra is képes volt, hogy átírja az emberekben a karácsony definícióját. Fontosabb, hogy a közösségi oldalakon megosztjuk a degeszre rakott ünnepi asztalt, a legszebb ruhánkban, boldogságot magunkra erőltetve pózoljunk a legdrágább fenyő mellett, mint találkozni, megosztani örömünket azokkal, akik nélkül nemhogy bőséges, de mégcsak karácsonyunk sem lenne.
Számtalan nyugdíjas szülő tölti egyedül, magányosan a szeretet ünnepét, mivel az elfoglalt és minden fontossági sorrendet száműző család, egyszerűen megfeledkezik arról, aki megannyi karácsonyt és szinte az egész életét feláldozva fáradozott azon, hogy éveken keresztül örömteli és felejthetetlen ünnepet teremtsen.
Elgondolkodtató, hogy a rohanó világban, sokszor az egész évben mellőzött, korosodó családtag, nem azért telefonál az ünnep közeledtével naponta többször is, mert két sorozat és a kora reggeli bevásárlás között unatkozik, hanem egyszerűen magányos és újra szeretné átélni a család esszenciális légkörét, ami azért karácsony tájékán még a legtékozlóbb famíliában is erősebben érezhető az átlagos napokéhoz képest.
Ők nem vágynak csillogó ékszerekre, modern elektronikai berendezésre és semmilyen csomagba zárható tárgyra. Számukra az igazi érték egy üres székben összpontosul az ünnepi asztalnál. A székben, ami újra értelmet ad, ami megint fontossá tesz és ismételten értelmet ad a létezésnek.
Törődjünk többet ebben az időszakban szépkorú családtagjainkkal. Figyeljünk oda, hogy senki ne legyen egyedül!
A szeretet ünnepén kamatostól igyekezzünk meghálálni a már elöregedett dolgos kezek munkáját, az egykori esti mesék boldog álmokat hozó szavait, és drága múlandó dolgok helyett ajándékozzuk meg egymást, őket figyelemmel, hiszen attól lesz az ünnep teljes értékű és maradandó emlék.

 

 

írta: Keszthelyi Zoltán

 

 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

Hirdetés






%d blogger ezt szereti: