A debreceniek műveltebbek, itt a bizonyíték!

Több európai országhoz hasonlóan, tavaly nyáron Debrecenben is elindult a kezdeményezés, miszerint az Ady parkban közösségi könyvszekrényt helyeztek ki. Az elv egyszerű, akkor vihetsz könyvet, ha hozol helyette egy másikat.
Míg Rómában vagy Berlinben a miénkkel azonos funkciót betöltő utcabútor roskadozik a szépirodalomtól, Debrecenben jelenleg is üres.
Nincs ettől fényesebb argumentuma, hogy miért is indulunk a 2023-mas Európa Kulturális Fővárosa címért. Még az időpont ugyan távoli, de mi már most megválaszthatnánk a cívis város önjelölt küldöttjeit, akinek nem elég egy, azonnal az összes műremekre szükségük van.
Bosszantó, hogy legnagyobb igyekezetünk ellenére sem tudjuk jutalmazni őket a csillapíthatatlan kultúrszomjért, mivel a láthatatlan irodalmi kör – jó diákhoz hasonlóan – éjszaka ragadja meg az olvasni valót. Látom lelki szemeim előtt, ahogy a szökőkútba lógatott lábbal olvassák az Isteni színjátékot, vagy kézről kézre jár Dante Pokla.
Ebben a városban nem Shakespeare írja a tragédiát, hanem maga az élet. Néhányan pár száz forint reményében eladják azokat a könyveket, amik generációkat szoktathatnának vissza az olvasásra, amik sorsokat változtattak meg, és amik értelmet adtak életeknek.


Őrizzük a kultúrát

A könyv drága és egyre drágább, de mikor te kedves bányászkörmű kultúr barbár egy Csehov dráma utolsó lapjait meggyújtva igyekszel átvészelni a hideget, gondolj bele, hogyha a közösségi szekrény polcain marad, jó eséllyel kerül olyan kezébe, aki értékelni fogja azt.
Ha már a térfigyelő kamerák, és a rendőrség nem, tartson vissza a lelkiismeret, hogy ezek a kötetek nem arra hivatottak, amire te használod őket.
A probléma megoldásához nem kell az exponenciális egyenlet megoldó képlete. A többször áldozatul esett szekrényt biztonságba kell helyezni. Ha a lesüllyedt utca emberét nem lehet távol tartani tőle, akkor a már többször pórul járt bútordarabot kell oltalmazni a hátsó szándékkal közeledők ellen.
Hol van az megírva, hogy nem lehetne egy épületen belül, vagy este zárható helyen?
A felújított becsületkönyvtár egy napig volt celeb. Míg kitették az Ady térre és mindenki be tudott számolni róla, hogy Debrecenben is van. Azóta szegényt méltatlanul elfelejtették és a sorozatos támadások ellenére sem tesz érte senki. Pedig ha nálunk valami kaphatna figyelmet, akkor ez igen.
Hol van kőbe vésve az, hogy az irodalmi sublót, csak közterületen helyezhető el? Miért nem lehet az egyetem épület falain belül, a Nagytemplom előtt, vagy akár a templom kertben?
Közös erővel lehetne neki olyan biztonságos parnasszust emelni, amilyet megérdemel.

Nem kell mindent komolyan venni
Tisztelt betűfaló fosztogató, ha már teljes mértékben magadénak érzed a mondást miszerint „virágot és könyvet lopni nem bűn” gondolj arra, hogy nem könyvet lopsz, hanem élményt.
Hosszas kutatómunka árán kiderítettem, hogy a szekrény teljes tartalmáért a hulladékgazdálkodó nagyjából négy és ötszáz forint közötti összeget fizet. Elképzelem, ahogy a Petőfi összes, egy szemetes zsák mélyén Karinthy Mennyei riportjával karöltve közelít a MÉH telep mérlege felé, mivel az őket elragadó martalóc, ha már neki nem volt lehetősége olvasni, másnak se legyen alapon, csengő forintra váltja a kincset érő tartalmakat.
Ne a könyveken, főleg ne az azokért rajongó olvasótáboron állj bosszút, amiért téged lepattintott az élet.  Téged pedig kis szekrény arra biztatlak, állj dicsőn, szolgáld az arra érdemeseket – majd mi vigyázunk rád.

írta: Keszthelyi Zoltán
fotó: Péter Miklós

Hirdetés






%d blogger ezt szereti: