A gyerek régen és most

Mindig megdöbbent, hogy a mai gyerekek mennyivel tájékozottabbak, szélesebb spektrumban látják a világot és nem ijednek meg, ha ki kell találni a mobiltelefon négyjegyű blokkoló kódját.
Mégis hiányzik belőlük valami olyan részlet, amitől kevesebbek lesznek, mint a régi korok csemetéi.

Ezernyi kép járja be az internetet, amint a régi korok gyermeke megfoltozott mackó nadrágban,  sötétedéskor maga előtt rugdossa a rongylabdát, és igyekszik haza. Vagy az árokparton sárban dagonyázó utcakölyök kompánia örömittasan nyújtja kezét szeletelt almáért.
Erre az internet felhasználók mindentudó közössége komment szökőárként posztol a kép alá, miszerint akkoriban sokkal jobb volt.
Nem, semmivel nem volt jobb vagy rosszabb, csak ezek a félig megsárgult fotók az akkori kor igényeihez igazodó szórakozási lehetőségeket illusztrálják. Mernék fogadni, hogy azok a régi vágású hozzászólók, nem Sokol rádión hallgatják a reggeli híreket, már rég leselejtezték a kilencvenhárom kilós fekete-fehér videoton televíziót és nem néznek egymásra értetlenül, hogy már nincs nyomógomb a telefonon. De akkoriban a gyerek valóban gyerek volt, ma meg a felgyorsult világ hozadékaként egy korán érett felnőtt, hatalmas elvárásokkal a mindennapjaiban.

A modern gyermek
Egyszerűen láthatatlan kézként húzza magával a társadalmat a modernizáció és ehhez a gyerekek érzékei egyenesen arányosan igazodnak. Miért kellene a kullancsos fák között számháborúzni, mikor már van lézerharc, ki fog harminc fokban rohangálni a foci után, mikor ott a Playstation, és mi oka lenne olvasni az ifjoncnak, ha már van házimozi és 3D-ben is megtudja nézni kötelező olvasmányt.
Bizony kedves szülő ezt te rontottad el. Csírájában fojtogatod gyermekedben a gyermeket. Mikor éppen nem egy ovi utáni foglalkozásra rohansz vele, átadod egy olyan valóságnak, amiben ő nem tudja a gyerekkorát megélni.
Áruld el miért olyan fontos az, hogy hat éves korára legalább három nyelven beszéljen? Milyen magyarázatot tudsz felhozni, amiért az óvodás csemetéd több külön órára jár, mint egy végzős közgazdász hallgató?
Nem a régen történteket kellene pajzsként magad elé tartani, hanem levetkőzni azt az önzőséget, hogy amit neked nem adott meg a sors, majd a gyereked megkapja.
Dicsekedhetsz, hogy a trónörökös, – bár még el se kezdte az iskolát – folyékonyan beszél németül, barna öves karatés és az országos matematikai ranglista harmadik helyezettje, közben az orrát még nem tudja kifújni egyedül. Nem tud cipőt kötni, köszönésre képtelen.

Ki neveli a gyereket?
Ha a gyerek elfelejt játszani, lélekben meghal és a mai rohanó világban talán ez demonstrálja a leginkább a különbséget a régmúlt és a ma nebulói között. Nagyanyáink a magas iskolázottság nélkül is tudatosan építették az utód karakterét. Mindenféle továbbképzés és szakkör nélkül megtanították a viselkedési normákat, kuglóf sütés közben injektálták a kiskorú hallgatóságba a tisztelet alkotó részeit és a saját maguk által kitalált altató mesébe lépésről lépésre szőtték a felnőtté válás lépcsőfokát.
Nem akartak egy hét évesből adjunktust csinálni, nem fegyelmezték, ha fára mászott és ordították le, mert nem vigyázott az új cipőre. Nem is igazán volt új cipő, csak generációkon át öröklött ruhadarabok, amivel együtt átörökítették az életszakaszok velejáróit.
Kétévesen nem tablet volt a gyerek kezében, hanem pogácsaszaggató, tízévesen nem középfokú nyelvvizsgára készült, hanem a játszótérre fogócskázni, és nem volt szükség tinédzser korban pszichológusra, mert a lelki problémákat megoldották a vacsora közbeni beszélgetések.
Időközben elmúltak a koraesti családi diskurzusok és távirányítós bébiszitterek vették át a szülői szerepet. A nagyobbakat az internet neveli, a kisebbeket a Youtube.
Valami tényleg jobb volt régen, az összetartás, ahol még szentség volt az együtt töltött idő és a felelősség nem abban merült ki, hogy a gyerek napirendjének minden pontja mellé pipa került.
Igyekezzetek minél több időt tölteni a csemetével, hogy a közös tapasztaláson keresztül élje meg az életszintjéhez szükséges tudásanyagot.
Töltsetek minél több időt velük, legyetek inkább régimódi család, de a gyereket hagyjátok meg gyereknek.

 

 

írta: Keszthelyi Zoltán

Hirdetés






%d blogger ezt szereti: